3. Fejezet: Angyali érintés

Alexis
Annyira kívülállónak éreztem magam a földön, de azt kell mondjam, itt se sokkal rózsásabb a helyzet. Furcsán néznek rám az itteni emberek vagy lények. Nem tudom, hogyan is nevezhetném őket. Miért láttam meg azt a szimbólumot? Talán még most is normális életet élhetnék a földön! Normálisat? Most komolyan ilyenekre gondolok? Soha nem volt normális életem! Ha pedig Leiftan nem siet a megmentésemre, lehet már halott lennék, sőt mi több biztos. Mit akarhatott tőlem az a szörnyeteg? Miért tört az életemre? 
-Scarlett – szólítottam meg a lányt, akivel egy fa tövében telepedtünk le, amíg a többiek Miiko utasítására próbálták hasznossá tenni magukat. 
-Hm? – rám se nézett, magaelé bámult. 
-Én nem értem ezt! Nektek vannak képességeitek ugye? Mármint, gondolom én abból, amit eddig tapasztaltam veled kapcsolatban. Lehetséges lenne, hogy én is közétek tartozom, és ezért látom a jeleket? – tettem fel a kérdést, amire nem jött válasz. Scarlett némán bambult ki a fejéből, mint aki megsem hallotta, amit az imént mondtam. Teljesen máshol járt. Úgy tűnik szeret álmodozni! 
-Hahó! Föld hívja Scarlettet jeletkezz! -legyeztem a kezemmel az arca előtt, hogy észhez térjen. 
-Mi? Hol? Ki halt meg? – ugrott fel hirtelen. 
-Figyelsz te rám egyáltalán? –tettettem sértettnek magam. 
-Legközelebb csak akkor zavarj meg, ha valami életbe vágóan fontos dologról van szó! Éppen az emberi mogyoróvajon elmélkedtem – mondta csalódottan, amiért szertefoszlottak miattam az ábrándjai. 
-Ez egy fontos dolog volt! Egyébként az fincsi – mosolyogtam. 
-Fúj, hogy te milyen perverz vagy! – vigyorgott. Jézusom csak nem arra célzott, hogy a mogyoró vajat úgy készítik.... Te jó ég, ez kínos!
-Scarlett ez nem úgy van, ahogy te elképzeled! A mogyoró vajat... – kezdtem volna bele a magyarázkodásba, paradicsom vörös arccal.
-Mi? Mondtál valamit? – kérdezte. Úgy látszik már teljesen máshol járt ismételten.
-Sziasztok csajok! – jelent meg hirtelen a semmiből Keati. Nagyon zaklatottnak tűnt, bármennyire is próbálta leplezni. 
-Történt valami? – érdeklődtem. 
-Á semmi! Nekem sok volt ez a meló – törölte meg a homlokát, mintha izzadna a fáradtságtól, miközben semmi jele nem mutatkozott annak, hogy ő tényleg kimerült volna bármiben is. Scarlett felrepült a fa tetejére, de rögtön le is jött. 
-Keati a vámpír erre felé tart! – vigyorgott gúnyosan. Korábban már majdnem kinyírta a lány cukkolásáért.
-Ha kérdezi nem láttatok! – ezzel egyik pillanatról a másikra eltűnt.
-Sziasztok! A barátnőtöket keresem, Miiko közös munkára osztott be minket, erre egész egyszerűen lelécelt. Nem láttátok? – tette fel a kérdést nekünk a vámpírfiú akit, mint korábban megtudtuk Nevrának hívnak. 
-Tulajdon képpen most kire gondoltál? – vigyorgott hülyén Scarlett. 
-Az angyalian ördögi nőszemélyre Keatire – kúszott mosolyra a szája. 
-Nem láttuk bocsi! – hadartam, mire megkerült minket és megragadta a levegőt, majd Keati ismét látható volt. 
-Az ördögbe lebuktam! – dobbantott nagyot a lábával, mi pedig a szánk elé emeltük kezünket, hogy vissza tartsuk a nevetésünk de, amint egymásra néztünk mind a hárman nevetésben törtünk ki. 
-Gyere mennünk kell! – szólt Nevra a lánynak. 
-Dehogy is megyek! Szerintetek így illik bánni a vendégekkel? – tette csípőre sértődötten a kezét Keati. -Nem vagyok a csicskád se neked, se Miikonak!
-Nem akarok kötekedni, de fogok! Keatinek teljesen igaza van – állt Scarlett a lány pártjára. Bezzeg ilyenkor figyel! Nevrát teljesen hidegen hagyta, amit mondtak. Megragadta Keati kezét és maga után kezdte húzni, Keati meg akkora pofont lekevert neki, hogy az én fülem is csengett.
-Tapló ne ráncigálj! – morogta a lány. 
-Rendben – mondta majd fölkapta az ölébe és úgy indult vele tovább. 
-Lányok mentsetek meg! – Kiáltott segítségért barátnőnk, de mi csak a hasunkat fogtuk a nevetéstől.
-Rendben rendben! Megyek a lábamon tegyél le! – a fiú kis gondolkodás után kétlábra állította. -Te akartad! – megragadta Nevrát és a magasba repült vele. -Akarod, hogy ledobjalak? 
-Istenemre mondom Keati, ha nem viszel le innen kitépem a tollaidat és leamputálom a szárnyaid! – kapálózott az áldozat. 
-Egy vámpírnak nincs Istene! – mondta és eleresztette a fiút. Majdnem elájultam, amikor a srác földet ért. Úristen meghalt! – gondoltam. Scarlettnek viszont meggyőződése volt, hogy életben van. 
-Halott! Nem mozdul, nem látod? – akadtam ki és megpillantottam őt. Jobban mondva a szellemét a teste mellett. Basszus! Olyan dolgokat látok, amiket nem kéne, pedig sosem voltam drogos! Amikor a vámpír srác a kelleténél hosszabb ideig volt mozdulatlan Keati és Scarlett is kezdtek kétségbeesni. Meghalt ez teljesen biztos volt. Keati biztosan nem megölni akarta csak egy kicsit megleckéztetni. Hát sikerült neki nem kicsit!
-Én.... én.... kinyírtam? – változott hisztérikusan vékonnyá hangja és tudtam, hogy a könnyeit nyelte  vissza. Erősnek akart mutatkozni. 
-Te látsz engem igaz? – kérdezte a fiú szellemi alakja. 
-Igen.
-Tudom, hogy nem akarta... segíts nekem visszatérni! – azt hittem helyben leülök. Mit akar tőlem? Én szívesen segítenék, de mégis hogyan?
-Alexis kihez beszélsz? – értetlenkedett Scar. 
-Mi történt itt? – jelent meg Leiftan és Nevra testéhez rohant. Sokkos állapotba került. -Melyikőtök tette ezt? – nem gondoltam volna, hogy egy ilyen nyugodt természetűnek tűnő srác, tud ennyire dühös lenni. Én is kikeltem volna magamból, ha egy számomra fontos emberrel ez történik. Így is szörnyen érint most ez az egész. 
-Valamiért úgy érzem, hogy te vagy az egyetlen, aki tud értem tenni valamit – beszélt hozzám ismételten a vámpír. -Ne kérdezd miért, mert én sem tudom! Akarva-akaratlanul elindultam a teste felé, majd letérdeltem és az ölembe helyeztem a fejét. 
-Alexis mit csinálsz? – kérdezte Leiftan. 
-Azt én is szeretném tudni! – hallottam Miiko hangját mögülem. -Mi történt Nevrával? – hüledezett. Egy fehér hajú izom kolosszus kísérte őt idáig és Ezarel. Miért pont most kellett megjelenniük? 
-Azt amit tennem kell -válaszoltam végül és kezemet Nevra arcára helyeztem. Térj vissza! Kérlek térj vissza! – mondogattam magamban, majd bizseregni kezdett az egész testem és éreztem, hogy a melegség, ami elöntött belül, átszivárog a fiúba belőlem. A következő pillanatban tágra nyíltak a szemei és mély levegővel telítette meg a tüdejét. 
-Az angyal érintése! – mondták mind egyszerre döbbenten.